A tegnap este, ha szépen akarok fogalmazni, odatoszott rendesen.
Mint azt már említettem, Stuttgartba mentünk, illetve vmi külvárosi részére tán, ahonnan látható volt a stuttgarti tv-torony, amely ugyan nem a legnagyobb Európában, de ez volt az első (szokásos turist-csalogató látványosság, tetején étterem miegymás) az öreg kontinensen.
Rajtam kívül mindenki normal méretű vacsit rendelt, ami szintén nem pilótakeksz méretű volt. Mikor megkaptam a Das XXL-Monster-Schnitzel névre hallgató, a világ legnagyobb rántotthúsát egy bazinagy tálcán, a hústenger alatt fél kilónyi spätzle meg másik fél kilónyi krumpli, akkor igencsak tátva maradt a szám. Eddig egy ember volt képes betolni a Monster adagot, ki is van rakva a képe, egy relatív bazinagy ember nagy hassal. Ezután lemondtam tervemről, miszerint megmutatom, milyen is az igazi magyar ember, ergo hogy megeszem az egészet :-)
Viszonylag éhes voltam, de bevallom a hús kb 35-40%-át, a köret úgy 5-10%-át sikerült úgy 40 perc alatt magamba erőszakolni. Nomeg ittunk egy Mass névre hallgató tán helyi sört, literes korsóban liter csapoltfolyékonykenyér, egész jó volt.
Egy órácska ejtőzés és fohászkodás (hogy ne telefonáljak ki az ablakon) után bepattantunk kocsiba (ja, úgy 12-15-en voltunk vacsizni, mindenki a kézicsapatból + pár asszonypajtás) és Metzingennek vettünk az irányt, amit nem igazán értettem, hiszen Stuttgartról volt szó, no mind1. Benéztünk egy lepukkant (régen hatalmas bulik voltak ott, csak tulajváltás ..) szórakozóhelyre, nyakaltam egy gin tonicot 4,5 euróért (fákk), attán egy koktélbár felé sodort minket az éjszaka. Ja, a maradék husit el lehetett természetesen vinni, így nálam úgy egy kilónyi hús fityegett alufóliában a kezemben; vmi beöltözős hagyományos időszak van mostanság a sváb falvakban, összefutottunk néhánnyal az utcán, az egyik odajött hozzám, kérdi mi van a kezemben, mondom wiener schnitzel, erre ő éhes vagyok, erre én ez a te problémád öcsém, attán váltottunk néhány szót, és megszorult rajta a szívem, kapott egy nagy adag rántott húst :-)
Koktél-bár: vagy 6-7 féle koktélt biztosan benyakaltunk, nagyon király volt a hely, és a legjobb, hogy mindez nem is került olyan sokba, mint gondoltam, mindösszesen 15ojrót kért tőlem az igencsak csinos pincérhölgyemény, ami annak köszönhető, hogy vmi happy hour-t kifogtunk, ergo occsó volt a lötty.
Úgy 3óra felé eljöttünk,, majd hazafelé tekertük a bringát.
A leírt tartalmon kívül számos önbizalomNYALOGATÓ mondhatni megjegyzést kaptam mind a kézis 'tudásom' (azt mondják, simán eltudnának képzelni a csapatban), mind a német szóbeli beszédem fejlődése, mind a jövőképem felé, amit örömmel konstatáltam. Sokan kérdezték már, mikor fogok visszamenni, de feltehetően nyár előtt nemigen, hiszen azért otthon is van némi elfoglaltságom az elkövetkezendő pár hónapban; mindenesetre majd kialakul az egyensúly.
Mai nap hálisten nem kell utaznunk, hazai pályán játszák a srácok következő bajnoki meccset; amúgy tőlünk gyalog nagyonlaza 10 percre van a csarnokféle.
reutlingeni mesék! erre még kitérek, mert nagyon viccesnek találtam, de nem most :-)
no, megpróbálok néhány képet beilleszteni végre valahára, de iwiwre is tervezek.
Thorsten épp megérkezett, nem tudtunk hol van (bár annyira nem is érdekelt), a járásából ítélve a szonda erőteljesen negatív eredményt mutatna i think. Amúgy Th. egy kicsit csalódás számomra, jelenleg munkanélküli, és egész nap itthon van, nézi a tv-t, "buy nothing, but eat everything" - semmit nem vesz, de mindent megeszik :-)
KÉPEK: az első jómagam látható, pizsiben, igen olykor ebben alszom, vagy anékül, lényeg h nálunk nincsen ilyen evőstálca, ennek hangot is adtam, erre Lalle előhozta ezt a bazinagy polcajtót vagy mit :-)
aztán Lalle egy képet próbált felrakni a falra, több-kevesebb sikerrel
majdan a híres-neves XXL-Wiener-Schnitzel látható
