Mai nap zárult németországi kalandom (első) felvonása, repcsin minden rendben volt, azt leszámítva, hogy 2 kisbaba végigordította az utat. Zsinórban 3.jára ébredtem Kandúrral (lsd sokkal lejjebb miaz, ha érdekel), ami azt gondolom, elég is volt erre az évezredre. Soha többé nem iszom alkoholt... szerdáig.
Naszal a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg; itthon vagyok :-)
Tyüha, másfél hónap hogy elszaladt, mi? :-) Holnap ismét szükségem lesz az ejtőernyőre. Vissza, a magyar valóságba :-)
Ellenben még a mai nap Tótföldön, nem is akármivel szúrom ki a svábbogarak szemeit! Gulyáslevest főzök túróscsuszával!! ÉN!! ... én? ... én.
Szóval röviden összefoglalva, nagyabaj.
Najó azért annyira nem, jóanyámtól kaptam tutti-frutti receptet, a hozzávalókat megvettem (egy kib....ott darab paprika majd' egy euróba került), nomeg azért láttam én már párszor a művészetet.
Ohh, ismét péntek helyett másnapot írok naptáramba. Tegnap kéziedzésen fociztunk vagy fél órát, most megmutattam az igazi énemet, számos gólpassz és gól, cselek, labdavezetések (igen-igen megtanultam végre) ésatöbbi formájában :-) aztán úgy fájt a vádlim, combom egész lábam még a tegnapelőtti maratontól kapott izomláz következtében, hogy felsírtak a mazsolák térdkalácsomban.
Aztán a 2 percre lévő Korsar nevű kocsmába sodort az éj, ahol a szokásos arcokkal töltöttem az időt, nomeg magamba az isteni Hefe-t. Szoktunk ilyen dobókockás játékot játszani, szabályokkal persze, amire nem térnék ki, csak a végére : aki veszít, fizet egy kör piát a többieknek :-) jómagam csak egyszer veszített, így nem volt vészes a cehhh ( a Logosz szerint is szerencsés gyermek vagyok :-) )
Délutáni projekt vázlata szerint családi összejövetelre vagyunk hivatalosak, az egyik lüke Aladár srácnak szülinapja van/lesz, aztán a délután és este színpadán a főzést és fohászkodást (elne kúrjam..vagyis mindenkinek ízleni fog ) köszönthetetem majdan főszereplőként. Azt hiszem Julével csináljuk, vagyis meg akarja tanulni, hogy kell magyar gulaschsuppé-t varázsolni. De azért biztos, ami biztos alapon ott fityeg a zsebemben egy másik opció, amit pizzaservice-nek hívnak :-)
Naja, este meg mindenféle népesség jön hozzánk, egyfajta búcsúbanzáj távozásom végett :-) nomeg holnap egy másik buli, amit úgy hívnak 'végre elment'-party :-) sebaj, otthon is akad jópár kedves ismerős arc, és ha minden igaz, gulyásleves is, háhá :-)
Szándékomban áll még írni blogot, talán egyfajta zuhanyhíradót, gólösszefoglalót, de az is lehet, hogy csak nyáron fog folytatódni ;-)
Nos, kedves publikum, az elmúlt pár napon olyan nagyon említésreméltó dolog nem történt :-) de azért csak szemezgessünk, nehogy leszúrást kapjak a szűkszavúságom végett az igencsak jelentős számú kommentek között. Apropó, Dawson és Tánczi névre hallgató pajtásaim biztosan részesülnek némi piros-pöttyösben a hozzáfűzések (komment) gyakorisága végett, ellenben a többiek ne számítsanak virgácsnál jobbra, ha hazaértem :-)
tegnap meg ma is sokfelé jártam, pl megtudhattam milyen is az itteni farsangi süti (leginkább a fánkhoz hasonlít az íze, csak kisebb), meglátogattam Lajos faterját, Alex nagymuterját, voltunk kávézóban, ettem epres sütit (biztos h nem a mi eprünk vóót), játékgépeztem kaszinóban, vettem egy 8gigás pendrivot 2400ft-ért, ittam egy baromi drága Pilz nevű vagy fajtájú sört, a bélrendszerem még mindig jól működik, a madarak és pingvinek még mindig alacsonyan repülnek, tegnap kéziedzésen remekeltem (centerből pár gól) nomeg igencsak fain mezőnyjáték ahhoz képest, hogy nem az én asztalom a terület; nagyon elfáradtam az edzésen, de persze kellemes volt, nomeg nemrég jópár km-t ismét lenyírtam.
Reggel örömmel konstaláltam a mérleg üzenetét, miszerint jó úton haladok , 84,7kg a tömegem :-) jövőhét végére kalibrálom a lehetőségekhez képest optimális formámat, hiszen Szombathelyen lesz a lábtenisz csapatbajnokság, ahol igencsak kulcsembernek számítok (nomeg a kulacsokat is én szoktam vinni).
Most a Sporting-Bayern BL nyolcaddöntőt lesem itthon egyedül, Lajcsi Alex faterjáéknál van, ahol szoktuk a meccseket nézni, de akkor indult el, mikor én értem haza. Ez milyen jelentős mondat volt, mi? :-)
A Porsche történethez visszatérve, baromi süti a múzeum, noha jóval-jóval kisebb, mint a Mercedes, köszönhetően talán a szűkebb vevői körnek és a rövidebb élettörténetnek.
a feljebbi kép Stuttgartból való, a Porsche Múzeum melletti Porsche szalonból. A jószágot Porsche Carrera GT-nek hívják, és fél millióba kerül. Ja, és nem HUF, hanem ojró!
:-)
A legjobb hely elmélkedésre, az isteni szikra kipattanására a mellékhelyiség. Ott jön belőlem az ihlet (is); legközelebb lap toppal fogok beülni, annyira marhaság snowboardozik szürkeállományom hófehér dűnéin :-)
Aszondja, mostanra sikerült egy fejcserés támadást véghezvinni, de miért is? ja, tegnap ismét a farsang játszotta a főszerepet a szombat színpadán, nevezetesen mindenhol. Esslingenben volt egy hatalmas egész napos progi, többezer ember, talán tíz is lehetett, felvonulásszerű maskarás néptömeg, mindenféle vicces gúnyában, ömlött az égből a nedvesség különböző formája, ugyanez elmondható az alkohol és emberi lények párosításában. Ugyan én nem vettem részt, mert gyanítottam a végeredményt, de a rengeteg kép igen tanulságos. Bár egy kicsit sajnálom, hogy kihagytam élőben, ugyan nem tudtam, hogy ekkora összejövetel lesz ez, mert mindig csak az uccsó pillanatban tudom meg, mi lesz a következő órák műsora, azt is csak néhány szóban, pl gyerünk bulizni, party lesz, csomó csaj meg sör ~wow.
Ellenben tegnap úgy este 10-re vetődtem be a Mönchlébe, ahol majdnem mindenki farsangi öltözékben mutatta meg mindazt, amilye van; még akkor is, ha nincs.
Az éjszakára több opció is akadt, LAgzi LAjcsi a másik kocsmabeli csapossal(Marcus) meg két jánnyal mentek másik városba, nekem nagyobb kedvem volt a kézis bagázzsal tölteni a drága időt. Újabb és újabb emberekkel ismerkedtem meg (most nem az előző blogbeliekkel, róluk már írtam) , elsősorban a gyengébbik nem képviselőivel. Király volt az este, rengeteg fénykép készült el, amiket hamarosan be is fogok szerezni, és ha jók lesztek, közzé teszem :-) Az egyik csajszi mondta, hogy már nagyon sokat hallott rólam (mifene?), élőben még pozitívabb benyomást keltettem, amit örömmel konstatáltam. Kérdezte, hány éves vagyok, persze egyből visszakérdeztem (nem az ő korára, hanem az enyémre, mit gondol), és kinti létem eddigi legnagyobb számát kaptam válaszul : 25 :-) Eddig általában 23 voltam, wow. Bár ha jobban meggondolom, a gólya 21 és fél éve dobott le, vagyis annyira nincs is távol a tippek zöme, oops. Ez azt jelentené, hogy ennyire megöregedtem??
Ebben a korban őseinken már rég ott figyegett a gyűrű, és ültetgették életük gyümölcsfáit. Hajajajj, hamarosan el kell kezdenem szellemi tőkémből konvertibilis valutát és magyar forintot kovácsolni, különben mehetek a Kossuth-térre pogácsát árulni. Bár ha jobban meggondolom (ha mégjobban meggondolom, sokszor használom a "bár" szócskát, észrevettétek?) pont ezért vagyok itt :-)
A végelszámolás az egyes vendéglátó egységekben távozáskor történik, tegnap azt gondoltam szemeim állásából, hogy mindössze 3 Hefe-t ittam (a számtalan jégeRedbull mellé), de kiderült, hogy nyugodtan megszorozhatom 2-vel, és bátran hozzáadhatok még egyet, óhh Gott!! Nem volt egy olcsó este, de hát egyszer élünk :-) nomeg 240-es árfolyamon vettem az eurót még jórég :-)
A melókeresésről jut eszembe az itteni Remondis, avagy a tisztelt kukások. Azt mondta Lajos, vagy talán Basti, hogy az emberek úgy vélekednek róluk, piszkos meló, kevés money; DE erősen tévednek, mert marhajól keresnek a narancssárga egyenruhások!
A Hefe-vel meg tartozom olvasóimnak, bár (megint "bár") nem kértétek még számon rajtam egy korábbi bejegyzésemen elejtett ígéretemet, miszerint megosztom, mi a fene ez. "Hefeweiß ist obergärig" - egyike azon gyöngyszemnek, amit gyakorta el kell ismételnem, ha új társaságba kerülök, ugyanis ezen mindenki derül egyet: annyit tesz, a Hefeweiß felsőérlelésű sör, én meg egy sörszakértő :-) Ennél finomabb, selymesebb, itatósabb sört nem ittam még, pedig azért nem szimplán soproni és borsodival 'büszkélkedhetem' a tarsolyban. Meg kell hagyni, elkérik az árát, nagyobb városban 3,5 euró alatt nem nagyon mérik, ez van; nem cigiziek és nem is iszok, ezért azt hiszem, megengedhetem magamnak :-)
A táj ismét ruhát cserélt, tisztábbat-frissebbet, ergo esett pár centi hó, kinézve az ablakon a párszáz méterre lévő dombocskák bagóznak rendesen, akkora köd van, mint egy ház. Nomeg felteszem indirekt, hogy hideg is van, de nem szándékszom most ezt testközelből megfigyelni :-)
.jpg)
it's FARSANG - time!!
Az éjjel mindösszesen két emberrel ismerkedtem meg: boldoggal és boldogtalannal :-)
Azt hiszem, még így dél magasságában is tombol bennem a hazaszeretet.
Ez az a nap, amikor általában meglepem e kávéházi szegleten, magam-magam. Leginkább a humorérzékemet tekintve, annyi marhaságot össze tudok hordani, hogy csak na. Nemrég ebédeltünk nagyszülőknél, asszem párszor könnycsatornáim teljes gőzzel működtek.
Ídesanyám, Ídesapám ne féccsetek engem, tudom én, hol a határ.
Záhony, meg Hegyeshalomnál :-)
TEGNAP, fogalmam sincs hol voltunk (namost megkérdeztem LAjost, Westerheim), de hatalmas farsangi mulatság, legalább 2ezer ember, de tán 3-at is karcolta, egy szolnoki Olajcsarnok méretű hely, sör bor beöltözött miszka-maszkás népek mindenfelé, rock-zene popzene népzene eszem-faszom dínom-dánom, nagyon adta a történet :-) ja, csomó ismerőssel összefutottam, azt monnyák, ez szokott lenni az egyik legnaobb farsangi buli Würtenbergben. Akkora volt a hely, hogy többször elveszítettük egymást, így kamikaze módon ismerkedtem meg azzal a két emberrel, akikről a blog elején írtam :-)
Ja! kicsi a világ, miközben az embertömeg között szambáztam, hogy csillapítsam szomjam az egyik bárpultnál, néhány fős lánycsoportba botlottam. Szóba elegyedtem velük (ígyírják?), ami annyit tesz, h semmit nem hallottam, mert baromi hangos helyen volt, és mutogattak a sapimra, kiderült h a címke kifelé van, läuft nicht, attán elmondtam honnan is sodort ide engem a szellő. Erre mit ad Allah, az egyik csaj magyar volt! :-) 3 éves kora óta kint élnek őseivel, nővérét is megismertem, meg bnőit und so weiter und so fort, számot is cseréltünk.
Van még jónéhány említésreméltó történet, bár igazság szerint elég másnapocska van, így erről ennyit :-)
Azt hiszem úgy 4 órára értünk haza, 9-kor keltünk, mert Münchenbe terveztünk menni,de..
A német mentalitásra jellemzően (bár lehet csak Lajoséra) a szervezés 0 szinten állt ezügyben. Az csak a kisebb baj volt, hogy nem tudtunk egyenesen menni reggel, a nagyobbik, hogy a kocsink nyárra van kalibrálva, téligumit felejtsd el barátom, Th.-nek kellett a kocsi, nagyszülők max 1 napra tudják odaadni, Alex egy nagy papucs, illetve az asszony nem engedte el velünk (vagy 6 éve járnak, fő a bizalom, vazze), szomszédokat nem ismerjük ecetera. Kérdeztem nincs-e véletlen egy lóerős lovuk, de pechem volt. Also, mostanra be kell érjem egy csóró szalámi Porsche múzeummal Stuttgartban. Nyáron voltam már a Mercedesben, az sem pilótakeksz, 2 órára volt csak időnk, de kb 2 napot eltudtam volna tölteni ott, én a nagy autószaki :-)
Az előbb büfögtem egy kellemeset a nagyfater hazai fehérborától, amit MézgaGézáné nagyapjától vett még tavaly tán. Az öreglány ismét kitett magáért ebédügyben, töltött husi tehénből (kérdeztem miből van, nagyfater úgy magyarázta el, hogy "múúú".. a disznót azt nemigen tudom lefordítani földi nyelvre) nomeg vmi disznóhúsféle, knédlivel meg finom szósszal. A knédli nem olyan volt, amilyenre gondolsz, hanem mint a kis gömböc a meséből, bezonyám. Ja, mellé céklát faltunk, ami szintén kedvemre valónak bizonyult :-)
to be continued..
Az oldal látogatóinak száma jelentékeny mértékű veszteségeket szenvedett az elmúlt héten, shit!
Mindenesetre azért csak le írom, legrosszabb esetben magamnak, ha egyszer megöregszem, és nehezen jönnek elő az emlékek, néhány klikkeléssel elérhetem eme kiruccanásom eseményeinek zömét :-)
A hétvége műsor ismét remekül sikeredett:
péntek este kisebbfajta összejövetel kerekedett nálunk, a menü csirkehusik sütőben való elkészítése mellé vodka, energia-és narancsital párosult. Nomeg hajnalig activitiztünk, ami szintén kúúl volt. Főleg, hogy 3 nyelvet használtunk : német, angol, nomeg a nemzetközi mutogatós csápolós fajtát. Reggel Kandúrral ébredtem. Így fordítjuk le a Kater-t magyarra, ami annyit tesz, hogy másnapos vagyok (Ich hab' einen Kater.) Persze én ebből is csizmás kandúrra asszociáltam legelőször, így én csizmás kandúrral ébredtem (gestiefelte Kater); wow.
Szakad a hav, a táj fehér köntösbe burkolózott, énmeg folyton fújom a nózim, talán megfáztam; nem szoktam én tüsszögni, meg ilyesmi :-) Mindenesetre azért tolom magamba a vitamin, amennyire lehetséges.
Attán eljött a szombat, délelőtt fainul kitakarítottuk a kérót Lajossal, talán még kora du is tartott, maajd délután olvasgattam, beszélgettünk ecetera, nem túl tartalmas. Este maradni akartam itthon, de többen rámtelefonáltak, hogy toljam el a bringát a Mönchlébe, mert népes a társaság és mindenki engem akar. Na jó nem mindenki, de azért néhányan :-)
Elindultam. Lajost útközben a közeli másik nevezetes kocsmában találtam, úgy volt hogy egyből megyünk. De nem, mert az ottani cimborái (köztük az egyik a Coach, úgy 40 körüli, fociedző vagy mifene, korábbról már ismertem, szóba elegyedtünk; vagy szóba egyedtünk el. Hogy monnyák?) marasztaltak, és némi alkohol (amit a másik, nemhivatalos blogon részletezek :D ) került vérkeringésembe. Attán csakelmentünk Mönchle, ottis duma-duma söröcske, azt hiszem a svábbogarak nyelvét egyre könnyebben konvertálom át németre, hip-hip-hurrá.
Tegnap végre a pihenés játszotta a főszerepet a vasárnap színpadán. Pontosabban néhány beadandó házi (hisz nem áll meg az élet nélkülem az 1etemen) elkészítésével foglalatoskodtam, nomeg vettem egy könyvet is Paulo Coelhotól (nem ő árulta a könyvet, ő a szerző ). Jópár könyvét volt szerencsém már elolvasni, tán az egyik ihletett meg ezen utazással kapcs. Szóval belevetettem magam a könyvbe, egyfajta sajátos módszerrel.
Itt engedd meg, hogy megjegyezzem, a nyelvtanulás módszertanával kapcsolatos gondolatomat:
Számos elmélet, tipp stb létezik a nyelvek leghatékonyabb elsajátítására vonatkozóan. Speciel amit jómagam követ, nyelvórák-nyelvtanár-ésatöbbi hiányában, netről letöltött úgynevezett 'kreatív német' programcsomag. Ez azt tudja, hogy a nyelvtanulás aktív alanyává teszi a tanulót. Vannak hozzá hanganyagok, az egyes szavak helyes kiejtése végett, nyelvtani szabályok, melyeket gyakorlati alkalmazás során is bemutat, és egy csomó vegyes gyakorló feladat, aminek a megoldása, fordítása stb egyből lecsekkolható (oldalon két oszlop, egyikben magyar mondat, másikban német fordítása). Akkor és ott csinálja az ember, ahol akarja, remek.
DE: neten utánaolvastam, mit mondanak erről a témáról többek: leginkább az a fontos, hogy élvezze az ember a nyelv elsajátítását, illetve annak módját, csakis így lehet 5-ről a 6-ra jutni. Olvastam egy olyat is, aki regényekből tanult meg egy adott nyelvet, nemgyenge. Ezért is vettem tán most egy könyvet, kezdtem unni a kreatív németes cuccot. Ja, emellett néha nézek tv-t, de leginkább filmeket (mert lehet stopp gombot nyomni), amiből szintén egy csomó kifejezést, hasznos szavakat lehet halászni.
Lajos péntekre szabit vett ki, ha sikerül nekem is :-) akkor elnézünk végre Münchenbe!!
Azzal indítanék, hogy ma mindössze 3-szor EBÉDeltem. Először a városházi meló után egyedül, majd a vasútállomáson összefutottam (milyen kicsi a világ..) 5 éve nem látott ismerősökkel, nevezetesen Thorstenfiú muterjával meg hugával (Ute+Antschi, ejtsd Ancsi), így együtt utaztunk az ugyan tömött, de mindenképpen magyar viszonylathoz képest 1.osztályon. Még tán tavaly nyár elején tartottam Pestre vonattal egyik kora délután, egyetemre készültem némi papírmunkát elvégezni vizsgaidőszak végén, és véletlen Siófokra érkeztem meg; furcsamód nyugati országrészre ötször modernebb, tisztább stb vonatok járnak, mint keletre; mintha egy láthatatlan (vas)függöny húzódna vhol. Visszatérve jelenlegi történethez, meghívtak ebédelni hozzájuk, így egyenest odamentem, nem szálltam le Dettingennél, hanem következő megálló Bad Urachnál harmadmagammal. Spinat(azt hiszem spenót magyarul) volt a menü tükörtojással, salátával meg krumplival, majdan némi édesség is került az asztalra (r Nachtisch- utóétel), attán szürcsölgettem ifjúságom forró KAPUCSÍNÓJÁT.
Aztán elvittük Th. faterját vmi szemészetre, munkahelyi kóc folytán vmi bibi lett vele, nem érdekes annyira, majdan hazahozott Th. (aki fél6-ra ért haza reggel discobol, és fél8-kor kelt(ettem), hogy bevigyen Reutlingenbe, mert Lars kocsiját most nem vállaltam, hiszen nagyon havas a pálya, a TÉLIGUMIt meg felejtsd el, öcsém..
RATHAUS városházi árokásásom véget ért, tegnap kis késéssel CSUKAfejessel ugrottam be az irodába, majd egy 2 órás megbeszélésen vettem részt, ahol a svábbogarak ZÜMMÖGÉSét hallgathattam, kérdezték is mennyire értem, mert nem rendes németet toltak, hanem ezt az alpesi gány vmit.. de ki kellett őket ábrándítanom, hogy a dettingeni tájszóláshoz vagyok hozzászokva, így az ő szövegük nagyjából érthető( el is telt hamar a 'munkaidő'). Aztán írtam pár mailt magyarul, majd lefordítottam néhány emailt németről magyarra; ja, mai volt a legdurvább, egyik magyar művészgyerek válaszolt mailemre, de olyan művészi meg szakzsargonnal, hogy olykor magyarul sem értettem. Mindenesetre azt mondta Petra, akinél tevékenykedtem, hogy nagyon jól sikerültek a fordításaim, így képzeletben körbeNYALTA önbizalmam :-)
Összefoglalva, nem vmi hálátlan feladatokat kaptam, csomó alkalommal német, ill angol nyelv(nem)tudásomra kellett (volna) támaszkodnom, így megérte a balhé; nomeg mint már említette, pár órányi melót feltehetően megspóroltam nekik. Ja és ajándék gyanánt kaptam egy igencsak fain táskát, benne néhány apró ajándékkal, kedvesek voltak nagyon az ott dolgozók.
Miután hazahozott Thorsten, Lalle is megérkezett melóból, majd mondta h mennünk kell kajolni nagymuterékhoz, mert GULASCH vár ránk. na mondom király, a mérlegre biztosan nem fogok ráállni egy ideig; ott is csomó finomság, bár nem mondanám, hogy magyar gulyást ettem : zsáknyi csőtészta, jópár darab kis szelet disznóhús, szaft nuku, mellé köretnek zöldségtál volt saláta paradicsom kevés tán hagyma, uborka ilyesmi. Amennyit tudtam, megettem, de mondtam az ÖREGlánynak, hogy tele vagyok :-)
2-3 héttel ezelőtthöz képest igencsak fejlődhetett a beszélőkém és hallókám, relatíve sokat társalogtunk.
Aztán most itt vagyok, emésztem a kiadós táplálékot, aztán nemsoká asszem felcsatolom a lécet és kerülök egyet a környéken, mert ez már tarthatatlan állapot :-) azt hiszem, lassan több mint egy hete nem ittam alkoholt (ki is tisztult a szervezetem végre), de azt hiszem ma vmi csak csurran-cseppen :-)
Mahtausen-t DERELYE-nek láttam lefordítva egy kis könyvben, de azt nem levesbe szoktuk dobni, ugye?? nekem ilyen zsemlemorzsás töltött, tésztából készült cucc ugrik be róla. Vélemény?
Kb itt is úgy eshet a hó, mint nálatok, egyik reggelre hirtelen 15 cm hó termett a semmiből, azóta télies idő köszöntött be.
Relatíve rövid gólösszefoglaló következik:
A németek Norvégia ellen legalább olyan lagymatag sutyurka játékot mutattak, mint mi az izraeliek ellen, mindkét meccs 0-1 lett.
Tegnap kaptam egy BÜNTETÉSt; ugyanis nem vettem parkolójegyet, mert 1,2 eurót kóstál óránként, a bünti meg mindössze 5 euró. Tekintve, hogy legalább 4 órát töltök a városházán, és 60%-ot adva az ellenőrbe botlásnak, teljesen Pareto-hatékony Nash egyensúlyi pontot találtam a parkjegy nem vételével. Ma sem vettem jegyet, és nem találtam fecnit az ablaktörlőn, hurrá :-)
Kedden voltam edzésen, de még mindig nem az igazi a karom, így nem nagyon dobáltam a zsugát, ink nyújtottam-lazítottam ezzel-azzal vegyítve. Apropó, kicsit tán kezd hiányozni a lábtenisz, már két éjszaka is PÁROSoztam álmomban; még jó, hogy gépemen akad néhány videó a novemberi vb-ről, amit olykor megtekintek.
Fáradt vagyok, mára ennyi, megyek alszani, további szép hetet mindenkinek
.jpg)
Mint a képen is látható, komolyak vagyunk, mint az infarktus.
Azt monnya, hogy tegnap úgy az egész napot pihenéssel töltöttem, vasárnap lévén :-) amúgy nem tudom vajon mért, de nagyon kimerültnek éreztem magam, de aztán feltöltődtem hamar.
Reggel a nap első sugarai még be sem rugták szobánk ajtaját, máris talpon voltam, mert a reutlingeni városházára mentem hajnali fél9-re. Egyfajta ~volunteer~ dolgot művelek ezen a héten délelőttönként a városháza művészettel foglalkozó részlegén. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire pezseg az élet a nemzetközi művészeti életben, mármint ami a testvérvárosi kapcsolatokból eredeztethető.
Pár éve Szolnok német testvérvárosával (Reutlingen) kötött vmiféle megállapodást, egyezményt (nomeg más tesócitykkel is) a művészek mondhatni segítésre érdekében; fél éves ösztöndíjakat osztanak ki a népeknek, szállást meg egyéb dolgokat fizet az önkormányzat a nyerteseknek, amíg ő testvérvárosában alkot, kiállítást rendez ecetera. Szolnokról eddig ha jól számoltam 4-en nyerték meg ezt Reutlingenbe.
És hogy jövök én a képbe? :-) áprilisban itt rendeznek egy nagyszabású művészeti kiállítást, melyre a lehető legtöbb művészt próbálják meg összeverbuválni, csomó szervezés miegymás, ma jómagam egy zsáknyi anyag (papírhalmaz dossziékban, képek újságcikkek stb) közül szelektálta a fontosnak vélt dolgokat. Nem egy nagy kunst, mégis csinálok vmi értelmeset, közben persze nem árt, hogy értem is mi van az egyes oldalakra írva, szal nem volt unalmas; és egy jópár órát összességében biztosan megspórolok az igencsak elfoglalt közszolgáknak.
Nagy Andrea, Szabó György, Urbán Krisztina, Révi Zsolt : kinek mondanak ezen nevek vmit? Ők a szolnoki elitalakulat, Künstlerkolonie.
Árokásás után eléggé megéheztem (a farkaséhest Bärenhunger-re fordítják, ami medveéhest jelent), Kiem nevű pékség kajáldaszerűbe foglaltam helyet, és rendeltem egy Pizzakäs-t mustárral, és egy tejeskávét (fizetés után mondja a kiscsaj, hogy csak hozzam vissza a bögrét és kapok ingyé újabb kört.. nem kellett kétszer mondania :-) de azt hiszem, legtöbb helyen így működik a történet). Aztán a vasútállomásnak vettem az irányt, vagyis azt gondoltam arra megyek, de eltévedtem azt hiszem, így egy öreg párt leszólítottam, majd készségesen megmutatták, merre is van Buda (szerencséjük..). Ja, poénból csomó embert leszólítottam az utcán, megkérdeztem mi merre van (mivel nem vagyok helyi articsóka) leginkább a nyelv gyakorlása végett. A vasúton három embernek is tudtam segíteni, vicces volt külföldi lévén :-)
A jegy 2,75 eurót kostált, kb 15km-re, ami magyar viszonylatban igencsak inkorrekt.
Előbb szólt Lajos, hogy Alex felhívta, menjünk át hozzá ma vmit tevékenykedni; meglássuk mi lesz belőle.
Ja, iwiwre feltettem pár képet, könnyebben kezelhető a képfeltöltés, mint itt.
A hazai híreket olvasva olykor kedvem támad jónéhány embert jól szájon vágni
A tegnap este, ha szépen akarok fogalmazni, odatoszott rendesen.
Mint azt már említettem, Stuttgartba mentünk, illetve vmi külvárosi részére tán, ahonnan látható volt a stuttgarti tv-torony, amely ugyan nem a legnagyobb Európában, de ez volt az első (szokásos turist-csalogató látványosság, tetején étterem miegymás) az öreg kontinensen.
Rajtam kívül mindenki normal méretű vacsit rendelt, ami szintén nem pilótakeksz méretű volt. Mikor megkaptam a Das XXL-Monster-Schnitzel névre hallgató, a világ legnagyobb rántotthúsát egy bazinagy tálcán, a hústenger alatt fél kilónyi spätzle meg másik fél kilónyi krumpli, akkor igencsak tátva maradt a szám. Eddig egy ember volt képes betolni a Monster adagot, ki is van rakva a képe, egy relatív bazinagy ember nagy hassal. Ezután lemondtam tervemről, miszerint megmutatom, milyen is az igazi magyar ember, ergo hogy megeszem az egészet :-)
Viszonylag éhes voltam, de bevallom a hús kb 35-40%-át, a köret úgy 5-10%-át sikerült úgy 40 perc alatt magamba erőszakolni. Nomeg ittunk egy Mass névre hallgató tán helyi sört, literes korsóban liter csapoltfolyékonykenyér, egész jó volt.
Egy órácska ejtőzés és fohászkodás (hogy ne telefonáljak ki az ablakon) után bepattantunk kocsiba (ja, úgy 12-15-en voltunk vacsizni, mindenki a kézicsapatból + pár asszonypajtás) és Metzingennek vettünk az irányt, amit nem igazán értettem, hiszen Stuttgartról volt szó, no mind1. Benéztünk egy lepukkant (régen hatalmas bulik voltak ott, csak tulajváltás ..) szórakozóhelyre, nyakaltam egy gin tonicot 4,5 euróért (fákk), attán egy koktélbár felé sodort minket az éjszaka. Ja, a maradék husit el lehetett természetesen vinni, így nálam úgy egy kilónyi hús fityegett alufóliában a kezemben; vmi beöltözős hagyományos időszak van mostanság a sváb falvakban, összefutottunk néhánnyal az utcán, az egyik odajött hozzám, kérdi mi van a kezemben, mondom wiener schnitzel, erre ő éhes vagyok, erre én ez a te problémád öcsém, attán váltottunk néhány szót, és megszorult rajta a szívem, kapott egy nagy adag rántott húst :-)
Koktél-bár: vagy 6-7 féle koktélt biztosan benyakaltunk, nagyon király volt a hely, és a legjobb, hogy mindez nem is került olyan sokba, mint gondoltam, mindösszesen 15ojrót kért tőlem az igencsak csinos pincérhölgyemény, ami annak köszönhető, hogy vmi happy hour-t kifogtunk, ergo occsó volt a lötty.
Úgy 3óra felé eljöttünk,, majd hazafelé tekertük a bringát.
A leírt tartalmon kívül számos önbizalomNYALOGATÓ mondhatni megjegyzést kaptam mind a kézis 'tudásom' (azt mondják, simán eltudnának képzelni a csapatban), mind a német szóbeli beszédem fejlődése, mind a jövőképem felé, amit örömmel konstatáltam. Sokan kérdezték már, mikor fogok visszamenni, de feltehetően nyár előtt nemigen, hiszen azért otthon is van némi elfoglaltságom az elkövetkezendő pár hónapban; mindenesetre majd kialakul az egyensúly.
Mai nap hálisten nem kell utaznunk, hazai pályán játszák a srácok következő bajnoki meccset; amúgy tőlünk gyalog nagyonlaza 10 percre van a csarnokféle.
reutlingeni mesék! erre még kitérek, mert nagyon viccesnek találtam, de nem most :-)
no, megpróbálok néhány képet beilleszteni végre valahára, de iwiwre is tervezek.
Thorsten épp megérkezett, nem tudtunk hol van (bár annyira nem is érdekelt), a járásából ítélve a szonda erőteljesen negatív eredményt mutatna i think. Amúgy Th. egy kicsit csalódás számomra, jelenleg munkanélküli, és egész nap itthon van, nézi a tv-t, "buy nothing, but eat everything" - semmit nem vesz, de mindent megeszik :-)
KÉPEK: az első jómagam látható, pizsiben, igen olykor ebben alszom, vagy anékül, lényeg h nálunk nincsen ilyen evőstálca, ennek hangot is adtam, erre Lalle előhozta ezt a bazinagy polcajtót vagy mit :-)
aztán Lalle egy képet próbált felrakni a falra, több-kevesebb sikerrel
majdan a híres-neves XXL-Wiener-Schnitzel látható
it's party-time!!
Tegnapi edzés fájó emlékké vált, szó szerint: némi foci meg fél óra kondi után dobálgattam a kézizsugát, és valszeg még a keddi húzódás mélyen gyökeret eresztett 'dagadó' izmaim és mindenféle szalagaim között, ezáltal borzasztómód fájt a kezem, mintha le akart volna szakadni úgy egy órán át. De azért nem hagytam magam. Utána szokásos Mönchle, igaz ugyan, hogy nem akartam menni, és csupán 3 telefonhívás után győztek meg, hogy ott kell lennem a népekkel, mert új kapusu(n)k érkezett, a régi is marad, de olyan volt ahogy néztem, mintha egy zsákot raktak volna a kapuba, szal jól jöhet a váltás.
Hazaértünk úgy 11felé, majd Lalleval két-három kör hazai pt benyakaltunk, attán úgy hajnali 3ig söröztünk+dumáltunk. Hajnali fél10kor keltünk (tegnapra meg mára is szabit vett ki), városházára mentünk munkavállalói engedélyért(nekem), de onnan elküldtek reutlingeniekhez, akik meg azt mondták, hogy nem szükséges semmiféle papír. Aztán nagyszülőknél kajáltunk grillcsirkét sültkrumplival, fincsa volt.
ESTE úgy ahogy már korábban is írtam, Stuttgartba megyün megnézni mi újság az éjszakai életben, előtte vacsizunk a korábban említett rántotthúsos étterembe, kíváncsi vagyok tényleg olyan akkora-e or HowToSay.
Tegnap igencsak kedvemrevaló vacsorát varázsolt két tündérke, ha végre Lajos felrakja gépére digitkamcsis képeket, felrakok ide egy-két okosságot. Végre vmi rendes kaját is ettem itthon, bár azért Lajos ki szokott tenni magáért, a lehetőségeihez és tapasztalatához képest jól sikerültek eddig főztjei :-)
Mai nap úgy fél11kor kezdődött számomra, hálából a tennapi fincsa kajáért, vásárolni kellett mennünk Juléval. Metzingenbe mentünk, ahol Alex lakik, ez a városka egyfajta outlet-center, rengeteg áruház, végtelen embertömeg, viszonylag olcsó árak jellemzik. A shoppingolás nem az én műfajom, egyedül kb 30 másodpercet bírok ki egy boltban, még jó hogy 4-en mentünk most. Aztán Alexhez felmentünk kávézni, olyan szertartás ez, mint az angoloknál a teázás. Fifa2007-tel játszottunk, vagyis ők, mert én egyrészt nem vagyok profi, másrészt nem csípem az ilyesfajta dolgokat, inkább élőben vezetem a labdát (mások szerint inkább belerugok egy nagyot, és rohanok utána... irigy csukák).
Ja! tegnap ismét egy újabb német, vagy talán sváb, de az is lehet hogy csak itteni szokással ismerkedtem meg: a levest a nappaliban lévő kis asztalon fogyasztottuk el, volt aki az ölébe vette a tányért, volt aki az ülőgarnitúrán nyakalta a Mahltausent(jópár bloggal ezelőtt részleteztem már miez, lsd lejjebb vhol ha érdekel), rá is kérdeztem, mért nem az ebédlőasztalnál tesszük ezt, mire azt a választ kaptam, hogy ez a szokás itten. A főételt már ott fogyasztottuk, nagyon jól laktam :-)
Visszatérve Alexhez, én leginkább néztem ahogy játszanak meg olvasgattam. Attán volt egy fél órás számomra kellemetlen rész, ruhapróbálás sminkelés miegymás, holnapi stuttgarti túrára való felöltözés, két stylist próbálkozott német macho-t faragni belőlem :-)
Aztán Tobi bnőjénél voltunk, nevét nemtudom, legyen MézgaGézáné, mert a Tobigyerek olyan MézgaGézás. Lalle haját levágta, amit nem értettem, nem volt olyan nagy, attán voltunk nagyszülőknél látogatóba. Apropó látogató, tennap Lajos öccsét meglátogattuk kórházban, egy kb 40cm-es fogalmamsincsmibőlkészült pálcikát vettek ki a lábából, még úgy egy éve történt vele egy komoly autóbaleset, a képet látva csoda h megúszta törött kézzel meg lábbal.
Voltunk ma még L. munkahelyén, CNC-gépeket programoz, megismerhettem a főnökeit, néhány idióta melóst és persze mi fán terem ez az egész, el is hoztam egy két apróságot. Attán egyik főnökével, Bastival, aki L. egyik legjobb barátja, elmentünk hozzá egy fél órára.
Mai további MENÜ: erőnléti kéziedzés kondival körítve, némi helyi sörrel a végén leöntve.
Most kb leírtam, mikor kivel voltam mitcsináltam egész nap, wow. Bevallom, ha nem vmi vérrokon írása lenne ez, nem biztos hogy lebilincselt volna a mai eddigi tartalom :-) de azért remélem örömmel veszitek, hogy megosztottam mindenféle, mondhatni apróságot (zárójeles rész következik, 'aggódószülők' nevű kedves kommentezőm válaszát előre is erősen gyanítom, így erre nem is fontos reagálnia :-) )
Napközben olykor eszembejutott még néhány érdekes történet a németországi kalandjaimról, de most vhogy nem akaródzik beugrani.
Ellenben, jövőhéten feltehetően Münchenbe megyünk Ska-p koncertre, majdan vmi motorversenyt is nézni; aztán valszeg rá egy héttel ismét visszanézünk, mondtam h szeretnék némi történelmi és helyi okosságokat megtekinteni, felfedezni a világnak ezt a részét is. Berlinről lemondtam, azt mondják east-block city, ergo koszos semmi kül látnivalóval, és még a tetejébe 700km-re van innét, ellenben München két órán belül (és sokkal többfajta ízletes sörrel).
By the way, egész jó idő volt ma, de ahogy elnéztem hazánkban is.
Ehhez kapcsolódóan (?) dél körül ettem egy találó nevű Apfeltasche-t, magyarul almástáskát, ami igazán beindította nyáltermelésemet, bár azért más íze volt mint a hazainak (és akkor most jön az 'Aggódószülők' komment: "otthon nem is szoktál almásrétest enni, most bezzeg .." --> a tinédzser kor remek alkalom a fennálló hatalommal(szülők) szembeni mindenféle ellenkezésnek, így pl a finom ételek szemrevételezés utáni elutasításával; többek között. DE: az ember változik, fejlődik, napról napra egyre bölcsebb :-) )
Na, menek is elpakolni a gúnyámat edzésre; ja, mostunk már 2-szer is, vannak tiszta ruháim, fékcsíkmentes alsóneműim, csupán Tina vitte el a vasalót, így vagy be kéne szerezni egyet, vagy az amerikai Fehér-módszert követve vhogy kézzel vasalni.
Nálunk a közgázon már el is telt az első szorgalmi hét a tavaszi félévben, nagyon kemény volt, annyira elfáradtam benne, hogy nagyon :-)
legyetek jók, és írjatok ha kedvetek, kérdésetek, hozzászólásotok, ötletetek támad vmivel kapcs!!
a Zinternet :-)
Lalle szerint nem ez az első, hogy a vezetékes telo és a modem felmondja a szolgálatot egy ideig; a t-comNéni meg annyit mond, vegyél egy újat (200euróé'), közben meg fizesd az 50eurós havidíjat (a semmiért). Igen, a vadkapitalizmus korát éljük :-)
Huha, azt sem tudom miújság, honnan kezdjem, vagyis folytassam. Kezdem a mai nappal, annak is az elejével, éjfélkor a szokásos kéziedzés utáni Mönchle vendéglátoipari egységben töltöttem az időt többedmagammal és 1-2 korsó csapolt Bier társaságában. aztán 6-kor ágytársam Mr. Lars indult munkába, én meg nem tudtam visszaaludni, így az pattant ki kobakomból, miért is ne. Melegítő dupla póló futócipő sapka a kopoltyúra, usgyi nosza neki. Tekintve, hogy Dettingen egyfajta völgyszerű területen helyezkedik el, gondoltam meglesem milyen is felülről a napfelkelte, így felfelé vettem az irányt. Van egy remek kilátószerű dolog, amit az ablakból most is látok úgy 2-300m-re légvonalba, csak az oda vezető út nem mozgólépcső, de nem ám! Mindenesetre nagyon jól esett felkolbászolni az erdőben, itt-ott patakocska, befagyott víz, sok-sok fa és lomb, miegymás jellemezte utamat. Azon agyaltam a célnál, hogy fogok én visszajutni, mert igencsak elfáradtam a meredek emelkedőkön, vagy hogymonnyák. Így jól indult a mai nap, visszafelé az út járatott engem, majd a Netto áruházhoz vitt, ahol ettem egy Brötchen mit Leberkäs-t, kevéske mustárral (zsömleszerü dologba egy vastag húsféle). Hazatérve letusoltam, majd nagy pislogva konstatáltam, hogy visszatért a Zinternet.
Kedd és csütörtök este a KÉZILABDAé, annak rendje és módja szerint mentünk is. Az elején Stefan, az edző peppet leszidta a játékosokat a hétvégi vereségért: Stuttgarttól nemmessze voltunk, úgy láttam a srácokon, simán nyernek, nem voltak egészen ébren a meccsen, meg is lett az eredménye.
A tegnapi edzés ellenben nekem igazán izzasztó volt. Azt hiszem, kihasználtam légzőfelületem maximális részét, nembeszélve légzőszerveimről; kb a fülemen vettem a levegőt, de jó volt végre szaladgálni, mint pók a falon Nembeszélve arról, hogy a full-kontaktos védekezés-támadásnál megtapasztalhattam a játék valódi létét, kaptam pár medvepuszit mindenfelé, nomeg azért alkottam néhány maradandót is, egypár gól és testcsel személyében.
NAGYMAMA. Számomra az egyik legviccesebb eset múlt héten vmikor történt, vacsiztunk náluk, jól főz az öreglány, beszélgettünk erről-arról, családi storyk ecetera, aztán vhogy a régmúltról kezdett el regélni, azt mondta h a magyarok nagyon rendes, dolgos népek (közben 3.jára is szedett nekem mindenféle kaját a tányéromra) blabla nyalogatta a nemzeti öntudatomat, attán közbevágtam hogy: akkor most azért kapok enni, mert mi magyarok a németek mellett voltunk a háborúban? .. vicces volt
LOTTÓ. Rekordnyeremény a német 6-os lottón, asszem 50 szám közül kell 6-ot x-elni, na meg van a SuperZahl, ami annyi, hogy minden lottószelvényen van egy hosszú vonalkód, és az uccsó számjegy a SuperZahl. Múlt héten szerdán 28, vasárnap meg 35 millió euró volt a főnyeremény. Mint láthatjátok, nem én nyertem, hiszen feltehetően akkor nem írogatnék ide, hanem a tengerparton süttetném szebbik felem :-)
ÜBERGEWICHT. Magyarul túlsúly. Van egy mérleg az emeleti fürdőszobában, gyakran rá szoktam állni, megnézni mégis mi merre hányméter. Novemberben volt talán eddigi legjobb kondim, fizikailag minden téren toppon voltam, megérte a sok verejték (lsd. www.labtenisz.hu) , akkor 82-t mutatott a mérleg. De most!! A vizsgaidőszak alkalmával nem sokat mozogtam, akkor inkább jobbnak láttam az elmémre gyúrni, akkor kezdődhetett el a LAVINA. Bő egy hete nem akartam hinni a szememnek, úgy egy percig tartott míg visszacsatoltam az államat: a mérleg vagy elromlott, vagy nagyon megmakacsolta magát: 6db négyzetet láttam, vagy kört, mind1. Nem árulok zsákbamacskát, történelmi magasságban szállt tömegem: 88.8 kg. Ezen igencsak berágtam, azóta 3 kilót legalább ledobtam, kell a fenének a plusz bébi.
FENNSÍK. Hétvégén külön nekem szerveztek programot: folyton érdeklődnek, mit szeretnék csinálni stb, nagyon kedvesek velem a népek. Felcsavartunk kocsival a közeli hegyekre, vagy nem is tudom mi ez, az biztos, hogy 775 m volt kiírva, egész szép látvány, ellőttünk pár fotót, ofkorsz.
VACSI. Mai nap nálunk lesz kisebb fajta összezörrenés, Alex bnője Christe, meg a huga Jule (akinek a valódi neve Katharina vagy mifene, csak aznap mikor született, a színházban az egyik darab főszereplője vmi Jule nevű nőszemély volt, így az anyján meg nagymuterján kívül mindenki így szólítja) fog vmit főzni, desszertel mindennel. Aztán hamarosan nekem is kell vmit alkotni, magyarosat. Hála a jó égnek visszatért a Zinternet, így tudok némi receptet lesni, vagy kérni szakértőktől. Egyik boltban külön magyar részleg van, így remélem találok rendes fehér embernek való hozzávalókat.
WIENER SCHNITZEL. Óriási találmány!! olyan eating-machine embereknek való. Azt hiszem pénteken Stuttgartba megyünk, van egy hely, ahol rántott húst adnak, de nem ám olyan háziasszonyosat!! Akkorát, mint egy ház! majd ha meglesz a túra, közzéteszem. Eddig egy ember volt képes a történelem során megenni, olyan hatalmas.
Aztán meg egy igazi németes partyra megyünk, aminek az a lényege, hogy minden férfiember öltönycsukát húz fel, a többi ruha hétköznapi; még ilyet.. 44-es lábamra már kerestetik is a kölcsönöltönycipő :-)
mostanra ennyi jutott eszembe, még tuti hozzá fogok fűzni ezt-azt, amint tudok.
legyetek rosszak, és írjatok kommentet ha úgy érzitek! :-)
Hello ´mindenkii
bocsi hogy nem iirtam mostansäg, de a t-com modemmel vmi kooc van, igy nincs net egyenlöre nälunk, most Alexnäl vok, jäccanak fifa 2007tel, deutschland-ungarn meccset.
nemtok most sokat irogatni mert zsäknyi netes teendöm irandom van, es ez s billentyüzet nem jo, hianyzik pär betüke gombja.
kedden meg tegnap is kezizsugedzesen voltam,teccik a dolog
huh ugylätom otthon zert durva dolgok mennek, 300az euro, az otp ugyanott mint pär napja, mollal nem kereskedtek ma nem talälom kerdojelet
remelem hamar megjvul a net, akkor tudnek tobbet irogatni
na de a lenyeg h nem felejtettelek el benneteket hüü olvasoim, csak egy kis technikai problem esett aa levesbe :-)
Az elsőosztályos gyerekek összegyűlnek a tanítónéni körül a "Találd ki az állatot" játékra. A tanító elsőként egy macska képét emeli fel.-Oké,fiúk-lányok-mondja vidáman-, meg tudja mondani valaki, hogy mi ez?
-Én tudom! Én tudom! Macska! -kiabálja a kisfiú.
Nagyon jó, Eddy! És ki tudja, mi a neve ennek az állatnak?
-Az egy kutya- közli ugyanaz a fiú.
-Megint helyes. És ez az állat?-kérdezi a tanítónő egy mókus képt emelve a magasba.
Az osztály hallgat. Egy-két perc múlva megszólal a tanár: -Adok egy kis segítséget, figyeljetek, gyerekek! Így nevezheti az anyukátok otthon apukátokat.
-Én tudom! Én tudom! -sikoltja Eddy. - Rohadt gazember!
Igen, végre elkészült a nagy mű! A gép forog, az alkotó meg pihen. Némi magyarázatra szorul előbbi ismerősnek ható idézetem: olajban sütöttem ilyen fagyasztott husit, nomeg melléjee rizst. A kényszer nagy úr, Thorstennel elhatároztuk, hogy hadat üzenünk az egészségtelen étkezésnek, így vettünk csomó mindent, amire rá lehet húzni az 'egészséges kaja' címszót. (bár ha jobban meggondolom, ez a gyorsfagyasztott okosság nem tartozik ide, vagy mégis? az olaj mennyiségét feltehetően elszabtam; egy idő után meg az olaj fél méteres körben elkezdett szétcsapkodni, így takaríthattam rendesen, tipp: a legjobb sütési-főzési technikák beküldői epres tésztában részesülnek.)
Igazándiból az elmúlt huszonegynéhány órában nem történt velem semmi különleges. Tegnap este átjött Alex meg a barátnője, Christi, dumáltunk meg rendeltünk Dönert, ami a Kebab itteni megfelelője. Elég korrekt adag volt igen jutányos áron, tömve zöldségekkel és mindenféle földi jóval, sok hússal(megjegyzem a húst nem késsel szeletelik le a nagy gyrostömbről, hanem egy leginkább hajvágó gépre emlékeztető eszközzel). Aztán néztünk tv-t, eszméletlen marhaságokat, big brother-höz hasonlító adást, amit próbáltam érdekessé tenni azáltal, hogy az angol szinkront kihasználva a német feliratot megértsem, és a szimpatikus szavakat levéssem egyre bővebb szótáramba.
Reggel el akartunk menni ismét futni az erdőbe, de laza 2 órával később rugták be a nap sugarai szobánk ablakát, így lemondtunk róla.
Mai nap javarészt a német nyelv kóstolgatásával telt, és fog telni, i think so. Egyre többször ez jön nyelvemre, tekintve, hogy minden irányból ilyesféle szólamokat fog fel radarom.
Nemrég szólt Lars, hogy február közepén lesz Ska-p koncert Münchenben, mindössze 30 euró a jegy, ami elég korrektnek tűnik a véleménye szerint. Szerintem azért nem :-) de ha több kézis népelem jön, akkor mindenképp megnézném miújság arrafelé. Itt van egy link, ha valakit érdekel miféle zene ez: http://de.youtube.com/watch?v=K8sx4w4OGXY http://de.youtube.com/watch?v=8tKEAD4O768 ez a két kedvenc számom tőlük
Nomeg tervezzük, hogy Berlint is meglátogatjuk 1-2 napra, innen mindössze 8-10 óra :-)
Hallod-e Okoska, nem is olyan rossz érzés kicsit intelligensebben írni a blogot, tényleg átláthatóbb. Egyéb építő jellegű ötlet a bloggal kapcsolatban, bárkitől? :-)
Gyengébbek kedvéért (főleg bajszosoknak) jobb oldalt van lehetőség regisztrálni, utána elérhető a kommentek funkció, amit bátran lehet használni, írni kedve szerint az embernek, max ha nem tetszik, kimoderálom :-)
addig-meddigis is alles gute ~minden jót~
tegnappal folytatom a történetet, kitakarítottuk szépen ügyesen a házat, majd felvett engem Alex, majd berakok képet terveim szerint. attán felvettük még Fabiant is egy közeli falvacskában, ahol tényleg kolbászból van minden kerítés, iszonyat gazdag környék ez a baden-würtenbergi főként sváb rész. attán fél órácska autózás után Walddorf nevű falvacskát megtalálva leparkoltunk egy sportlétesítménynél (Walddorf-ról nektek is vmi húskészítmény villan be?) , és én még akkor nem tudtam mi ez hogyez, de hamar kiderült. minden évben hagyományosan megrendezik ezt a rendezvényt, kisebbfajta sportcsarnokba 3db 7cer2-es kapura 9méteres verseny, lábbal:P pont nekem való. 5fős csapatokból volt egy zsáknyi, legalább 50re saccoltam, fiúk lányok asszonyok üzletemberek stb mindenféle mókás róhába, néhány peppet ittas bagázs. büfében finom kaják, folyt a sör meg bor kora délután. én egy kis csapolt sör ittam, hogy visszaállítsa a rendes véralkoholszintet szervezetem(remélem ezt a részt őseim véletlen átugrották.. :-) ) , attán jött a mi körünk. mivel többen voltunk mint 5, ha pontos akarok lenni úgy 6an, ezért egyik sráccal cserélgettünk minden ellenfél ellen. a rám bízott feladatot könnyedén vettem, 6lövésemből mind a 6 ugyanazon fél négyzetméternyi területen kötött ki. ja és kapufás gól lett mind:P miután csoport2. lettünk vereség nélkül, bejutottunk a legjobb 24be, váó. ott már elvéreztünk, tekintve h a srácok a kézilabda műfajába mozognak, és ugyebár egy fecske nem csinál nyarat... :-)
időközben lars is hozzánkcsapódott, itthon tiná-val kardoztak egy órácskát a bútorok és egyéb tárgyak optimális elosztásán. a nappaliban két részes hogymonnyák sofa van, és az lett a dolog vége h a felét elvitte, a fele maradt. szintén énis hoppon maradtam, mert másik sofát is elvitte, így maradt az eddigi felállás; de hétfőn elvileg elmeünk venni ezt-azt, mert eléggé megüresedett a kéró.
szépen süt a nap, felhőt nem nagyon látok, nemrég ebédeltünk spätzlét vagy mit, ilyen zacskós vízben főzendő tésztás sonkás vmit, jóllaktam.
tegnap volt a nagy éjszaka,5euróért 4becks a kisebbik fajtából bad urachi discoban. ez egy olyan kecsegtető ajánlat volt a számomra, hogy jobbnak láttam kihagyni. sörtől csak mégjobban nő a pocak, discot meg amúgy sem csípem annyira.
whatelse, lenne még miről írni, ellenben lehetetlennek tartok mindent levésni ide, meg amúgy is minek megosztani minden marhaságot a stagnáló számú hű olvasóimmal :-)
néhány pillanatkép mostanról:
felébredve nemigen tudtam miújság, így nyomtam egy reset gombot, majd némi bootolás(infosok, jól írtam?) után kezdett helyre állni a rendszer. de még néha becsúszik egy fatal error. lekószáltam a földszintre, mivel még nem írtam h általában az emeleten alszom, majd egy ismeretlen OJJEKTUMmal találtam szembe magam, szőke volt a haja, és erőteljesen aludt a bömbölő tv mellett takaróval lefedve, az ágy mellett talán a ő ruhái. ellenben dalle mellett feküdt thorsten az emeleten. ma jön tina, az exbarátnő 600km-ről east-block germany faterjával meg tesójával, véglegesen elköltözni, így elméletileg elviszi azt a kényelmes fekvő sofát amin éppen tiszteletemet teszem, fáákk. az ablakon kikukucskálva kerekecske-dombocska, néhány kószafelhő.
azon agyaltam egy pillanatig, hogy is jutottam idáig. tegnap délután lars hazajött, majd elkocsiztunk sebastianhoz, aki a srácom 'főnöke'. már ismertem korábbról, így tavaszi vagy inkább téli zöldségestállal várt, finom volt adta rendesen, végre egy egészségesen táplálkozó mensch. majdan kis bevásárlás, brötchen mit pizzakäse a kijáratnál, egy vastag hússzelet gazdagon mindenféle földi jóval töltve zsömlében, aztán kis pihi német nyelvtan rejtelmei, majdan irány Timo, kézis sráchoz Currywurst abendessen. volt szerencsém nyáron enni ilyet, igazándiból olajon megsütik a virslit, feldarabolják majd mindenféle öntettel, lével borítják, finom nagyon. voltunk úgy 10-12en azt hiszem, néhány handballos srác meg bnői. azt este jó hangulatban telt, a csajokkal németül beszélgettem, a srácokkal angolul, aminek az az oka, h hochdeutsch nagyon távol áll tőlük. sok infoval gazdagodtam ezen éjszaka, rengeteget nevettünk és mulattunk. a házigazda Timo többször is hangoztatta h mennyire megkedvelt (mielőtt sutyurják lennétek, van bnője, esélyem sincs....) a többi kézissel együtt, így bármikor szívesen lát a jövőben stb. az este folyamán leginkább sört nyakaltam, nomeg olykor kaptam egy pohárnyi vodkaenergiaitalt, hálisten nem volt túl erős, mert a vodka nem az én műfajom. egy csomó más érdekes dolgot is tanultam, most hirtelen eszembe jutott egy másik poén ezzel kapcs, amit meg is osztok most hirtelen veletek, hű olvasóim: olyan nincs, ami nem sörbontó--> eddig is tapasztaltam hihetetlen sörnyitási technikákat, de amit elsajátítottam, az nem pilótakeksz. ismeritek az A4-es papírt ugye? nah gyerekek, megtanultam papírral sört bontani! lars: ha hazamész anyukád megkérdi mit tanultál kint kisfiam, megmutathatod ezt.
hu, úgy hajnali fél4ig Timonál voltunk, hamarosan csörög a telom mert felvesznek a srácok, vmi focimeccsre megyünk nézőként persze. érdekesmód nincs hedékem, ellenben még a mosott fekália érzése erőteljesen tombol. ti mit szoktatok ilyenkor tenni?
bármikor is olvasod ezt, jegyezd meg! a mai nap soha többet nem jön vissza, így próbáld meg hasznosan tölteni. ezzel a lendülettel le is dőlök még egy picit :-)
ps: write me sth plllssss
hi everybody
ott tartottam, hogy kajálás faternál, ahogy a nagy könyvben meg van írva, finom kínai kajával várt az öreg, no meg metzingeni rosé borocskával, ami ásványvízzel kedvemre valónak bizonyult. ott eltöltöttünk egy csomó időt, beszéltünk sok mindenről, és szerencsére képekesek rendesen, németül is beszélni a népek ha nagyon megerőltetik magukat. aztán hazajöttünk, kívánságomra megnéztük egy filmet, a főétel angol szinkronos volt német feliratos körítéssel, hogy eléggé összezavarodjak; mindenesetre fasza volt, még párszor sztem megnézem szótárral az ölemben.
tegnap is jól telt, csomó mindent csináltam, amit ha részletesen leírnék, annyi lenne hogy eltelne a mai nap is és nem volna miről írni holnap, így csak szemezgetek. Thorstennel elmentünk Bad Urachba, ahova valósi ő, kb 5 perc innen, az egész környék ilyen dombos-erdős-természetes. leraktuk kocsit, majd elindultunk futni egyet az erdőbe, apró kavicsos-földes talajon. persze itt elég hideg volt, meg olykor havas-jeges volt a pálya, de nagyon jó volt végre mozogni egy egész becsületeset a friss levegőn. fák, patakok, sétáló emberek, lankás emelkedők, félig befagyott vízesés jellemezte utunkat. ma is menni akartunk, csak reggelre elkezdett az égből víz folyni, a szél tombol, cudar idő lett.
bár ahogy nézem otthon jobb idő van, és az otp pörög-pörög és lecsúszik a csúszdán még kétezeré' is.
a németem egyre jobb, persze még nem az igazi, de alakul. svábul még mindig nem tudok, reutlingeniek azt mondták h nagyon gányul beszélnek itt, Hochdeutch az igazi.
tegnap este jómagam volt a szakács, az eredeti terveket inkább nem vésem le, csak a végeredményt, úgyis az számít itt: tojásos-rizses-erőspistás-kolbászos-uncle bens. egész jól sikerült, így máskor is csinálok vmi zsákmacskát ha jók lesznek a srácok. egyéb tippek mit főzzek?
bezony ahogy a cím is monnya,valódi kézilabdássá váltam :) persze hosszú és komoly volt az út idáig, mindenesetre megérte.
miután hazajött munkából L., hármasban elcsavartunk boltba, bevásárlás céljából. összegyűlt néhány üres üveg, így azokat is visszavittük. egy közönséges helyre mentünk, mégis olykor kellett fél perc ahhoz, hogy visszacsatoljam leesett államat. az üvegeket nem nénik és nem is bácsik vették be, hanem egyfajta gép, sosem láttam még ilyet. eccerüen a rekesszel együtt beraktuk ilyen futószalagra a dolgot, a gép felismerte miaz mennyi stb, és kiadott egy papiruszt amit le lehetett ugye vásárolni a kasszáknál. a következő a zöldséges osztályon történt, egy fürt banánt ráraktam a mérlegre, és az meg szintén felismerte hogy banán, csak a fajtáját kellett benyomnon a digit kijelzőn. ja és volt találtunk pick szalámit is, igaz elég borsos áron, de magyar!
aztán hazajöttünk, tanulgattam-olvasgattam, majd 7körül elmentünk edzésre ide a helyi sportcsarnokba. a parkolóban összefutottunk két kézis sráccal, kezükben az edzések után nélkülözhetetlen láda sörrel. attán átöltöztünk, majd mire mindenki megjött, elkezdődött az edzés, nekem nem volt sok kedvem rohangálni így lementem a kondi-terembe, nem vmi jól felszerelt, igazából csak a kézilabdához szükséges izmokhoz való. aztán Lalle lejött hozzám mert ilyen specko edzést kell csinálnia még jódarabig a lába miatt. nemsokkal később megnéztem milyen is egy kézilabda edzés: pont olyan, amilyenre gondoltam, fociztak :D több se kellett nekem, be is álltam közéjük; az egész bagázs kétballás, akkorákat röhögtem (magamban) rajtuk, fain volt nagyon. aztán következett a rendes edzésféle, gondoltam ez már nem az én asztalom, de mondták h maradjak. Lalle labdáját felkaptam, kicsit ragadósnak éreztem, nem olyan mint egy tesiórán. aztán mondták a népek kenjen be a kezem vmi cuccal, leginkább a viaszhoz hasonlított, az ízére nem térnék ki. majd tettem bőven a kezemre, és olyan volt hogy ihajj, aki kézizett már tudja miről beszélek, aki meg nem annak elmondom hogy mikor elhajintottam a zsugát, kb feletávolságra ment el mint gondoltam, kicsit beragadt a puska. aztán mondták tegyek még rá cuccost, tettem is, majd mindenféle kapuralövés, védővel védő nélkül, én meg dobtam úgy 2-3 gólt amit örömmel és elégedettséggel konstatáltak mind a többiek, mind jómagam. mondták is h jó a testfelépítésem a kézihez:P aztán úgy fél óra 'edzés' után rásasoltam ujjaimra, és legalább 3-on az ujjbenyeimnél, mint az ujjlenyomtatnál lejött a bőröcske, mintha vízhólyag lenne és kipukkadt volna, kicsit bevérzett meg égett mint a Reichstag. így abba is hagytam a játékot, próbáltam vízzel lemosni azt a gedvát a kezemről, nem ment, majd szóltak h nem is fog, és kaptam ilyen nivea arc kéz vagy vmikrémet amivel szimpla dörzsöléssel lejött rólam.
a történethez még hozzáfűzném, hogy dumáltam a srácokkal edzés közben+után is, jó arcok, be is fogadtak egyből, amit onnan gondolok h folyton nyomták a kezembe a söröket. edzés után szokása a társaságnak közösen beülni egy étterem-kocsma szerűségbe, ott kajolni meg inni egy sört és csókolom. így is történt, kajáltunk is, jómagam gyrost evett krumplival meg salival, azt mondták h a kisebb is elég lesz, és miazhogy, baromi nagy adag volt. kb 10en voltunk csak, mindenki evett vmit, aztán mire végeztünk, hozott a pincércsaj még 3 adag gyrosos sültkrumplis balhét+egy redbull+jéger párosítást ajándék gyanánt. szóval nem maradtam éhes, az biztos. de szomjas sem, hiszen megittam vagy 3 sört :) közben persze beszéltem én németül, olykor angolul ha az jött nyelvemre, néha magyarul,de azt nem értették, mondtam hangosabban úgyse, még ilyet.. majdan egyszer csak előttem termett egy felespohár, benne egy olyan vmi, amit nem tudok és nem is akarok tudni mi volt az. azt mondták, náluk az a szokás hogy a csapat új játékosainak meg kell ilyet innia, ilyen szertartásszerü dolog. szóval megittam. nem volt jó. alkoholt éreztem nemkeveset, nomeg borsos erőspaprikás dolgokat a számban, torkomban, pocakomban. eztán gondoltam elmegyek wc-re, azt még nem tudtam hogy mi fog történni ott velem. ittam vagy fél liter vizet, de tapasztalatból tudtam már, h ez nem fog segíteni. csak azért nem telefonáltam ki az ablakon, mert sajnáltam a finom vacsorát :) aztán hamar elmúlt a gyötrelem, bár éjszaka kétszer is kimentem mosdóba inni sok-sok vizet.
annyira elfáradtam, h nagyon, 11kor ébredhettem fel, az otp nagyon mínuszban, dászvidánnyá uccsó izraeli katona is elhagyta gázát, itt próbál a nap sütni. Thorstennek javasoltam főzzünk levest: kicsit híg lett, így gondoltuk elpárologtatjuk a felesleget. ezalatt olvastunk sporthíreket, és vészjósló jeleket hallottunk a konyhából. megfontolt, kómotos lépéseket tettünk a veszélyes zóna felé, majd pislogó szemekkel konstatáltuk, hogy nagyabaj. a spárgakrémleves önálló életre kelt, kifutott mint a picsa, a maradék meg ugyanolyan híg maradt. takarítás, gondolkodás, majd döntés a szokásos menü mellett: szendvics!:D 3fős adagú zacskósleveshez mennyi vizet kellett volna adnunk??
délután elmegyünk Sirchingenbe Lalle faterjához, kínai kaját készít, volt már szerencsém kipróbálni, tényleg jól csinálja az öreg. aztán feltehetően Reutlingbe fogunk menni, ha jól értettem sportolás céljából, aminek mindenképpen örülök, hiszen a forinttal párhuzamosan történelmi magaslatokban szárnyal testem tömege, köszönhetően a vizsgaidőszak alatt sportmentes életmódtól, elsősorban.
a hétvégi előzetes programról röviden: péntek estére kézis népgyűlés ha jól értettem currywurst-os kajával, szombaton meg egy közeli településen farsangszerű party, leginkább az 5 euróért 4 becks akció végett szándékoznak németajkú kollégiám beállni a sorba.
mostanra ennyi jutott eszembe, majd jelentkezem
Dióhéjban mai eddigi napocska: ismét 6kor ment Lalle dolgozni, felébredtem rá, nomeg arra is hogy vmi hatalmas ricsaj jön lentről, kiderült hogy a konyhában egy kést vágott többször nagyerővel vmi fémfelületre a srác, hogy felébressze Thorstent puszta figyelmességből. de sztem sikerült itt még néhány közeli házban lakó egyedekkel is tudatni, hogy nincsenek egyedül e világon.
attán úgy 11ig eltelt az idő mindenféle hasznos és haszontalan dologgal, aztán útra keltünk Thorstennel Reutlingenbe, ami úgy 15km-re van innen, elmentünk volt albérletébe ahonnan elhoztunk pár ládányi cuccát, attán kis városnézés, a főtéren egy bódéban ungarisches lángost lehetett kapni, majd vmikor megkóstolom, aztán meg Nordsee-be kajáltunk, majd mivel még éhes voltam, biztos ami sicher alapon egy kebabot is bekaptam. aztán Jugendhaus, a helyi törzsfőnök, Arammal taliztam, meg Almával, akinek faterja magyar származású így beszéltem végre magyarul ismét, bár tegnap is bajszingerrel váltottunk néhány szót, milyen is volt élőben a magyar-szlovák kézimeccse Eszéken,right?
majd hazatoltuk a bringát, ház előtt összefutottunk Lalle nagyszüleivel akik a szomszéd öreglánnyal csevegtek, várták a srácot mert kocsijának aksiját fel kellett tölteni lemerülés miatt, majd visszajönnek. és most itt fexem ölemben géppel az ágyban és nektek írogatok. esti programot még nem döntöttem el, Bad Urachban fociedzés, vagy dettingeni kéziedzés egy kis fitness studio-látogatással, de lehet inkább utóbbit választom.
most az isteni szikra nem pattant még ki fejemből, így nem is írok többet, inkább cselekszem hogy legyen miről írni :D
ötleteket ellenben szívesen fogadok az oldal látogatottságának, kommentek számának növelése érdekében!! a legjobb ötletek gazdái ismét sorsoláson vesznek részt, a győztesé a dicsőség :)
nos, there is not much to write about this day, nem akad túl sok minden a mai napról, teljesen jól telt el, délelőtt takarítottunk Thorstennel, amíg Lalle melózott(5perc séta innét) 6kor kelt és 4 után érkezett. mind a két időpontban felébresztett a fiú :)
kicsit fáradt vagyok, kora du-ig esett itt az eső, meg fújt rettenetesen a szél, talán a fronthatástól éreztem magam kicsit bágyadtnak.
néztünk tv-n die Simpsons, big brother 9. széria, most a dzsungeles rielöti, meg egyéb dolgokat, amik az újdonság erejével hatottak rám, bár abban biztos vok h nem fognak lebilincselni hosszabb távon.
asszem igazi dohányos lettem, a passzív fajtából, elég sokat nyitom-csukom az erkélyre nyíló ablakot frissebb levegőért fohászkodva. (az egyik fél herémet ráraknám h most az otthoniak közül legalább az egyik ősöm megjegyzi majd nekem hogy azért ne gyújtsak rá és ne is szokjak rá a bagóra... oké, nem írogatnék most ha ők nem lettek volna(nem feltétlenül az anyagi oldalára gondolok, bár asszem nem kértem tőlük egy rúd kolbásznál többet) .. eccer majd megértem hogy mit kell annyit aggódni meg károgni ha vmi nem úgy van ahogy a nagykönyvben kéne vagy ahogy ők gondolják, de addig erőteljesen lázadok a legtöbb felém irányuló negatív kisugárzású dologért. ha már itt járunk, kedves hű olvasóm, mi a személyes tapasztalatod az előbbi témával kapcsolatosan? ismét versenyt hirdetek, a legértelmesebbek között egy láda epret sorsolunk ki.
voltunk még boltban, vettünk ezt-azt, majd hazatérve neteztem, olvasgattam, megnéztem operációkutatás vizsgám eredményét, és örömmel konstatáltam hogy az
elégségesnek gondolt eredmény négyzetreemelődött, ergo helyesek voltak az intuícióim :) attán eltelt az idő, olvasgattam meg tv-ztünk sorozatokat néztünk, ilyet nem csináltam egy jóideje, ellenben jó volt hiszen tótul hallottam mindent, meg srácok is segítőkészek votlak ha nemtudtam egy szót.. attán 2-3 órán át biztosan tartott míg ők magyarul én meg németül beszéltem, csomó mindent megtanultak, fain, van egy duma amit olyan stílusban mondanak h sírógörcsöt kapok tőle: egyik a pákóbá' "add ide a didit, a didit add ide, én a didit oda nem adom" című történet, a másik meg: "hiszel a szerelem első látásban, vagy menjek el előtted mégegyszer?" ..vicces
míg kinem szalad kobakomból, levésem ide: http://www.myspace.com/lalle1986
Lalle is elkezdett írni egy blogot, persze németül, így aki nem tudna magyarul, és úgy próbálta meg feldolgozni az eddigieket, örülni fog ennek,feltehetően.
nah mára kipurcantunk elfáradtunk, see you later
ps: még jó hogy szombaton jöttem, ferihegyiek már megint surmulnak
nah, remélem sikerült megtalálnom a kép beillesztése funkciót. a képen látható 5 fiatalember közül kettő németajkú, jobb elöl Lars, aki akkor éppen hendikeppes volt a sérülése miatt, majd a bal felső muksó Thorsten, akinek olyan széles a mosolya hogy nagyon. a másik két suhancot akkor láttam életemben először, a nevük Donky & Danca
a cím minden elárul.. igen, meghülyültem =) na egy mai gyors gólösszefoglaló: az ebédem két pirítós volt néhány szalámival, meg kolbásszal, még jó hogy sokat küldtek otthonról. asszem előző bejegyzés végén lementem kajálni, ez volt az, a boszorkány addigra elszállt, majd hazaért Lalle gondolom hazavitte a csajt: a szemei olyanok voltak, mint aki előző este vagy 8 sört megivott néhány feles mellé és még a tetejébe nem is aludt 2óránál többet; nem tudom hogy produkálta azt a nézést. attán elmentünk egy helyre kocsival, taliztunk kézis társaival, ugyanis ezt sportolja (zárójeles rész következik, most nem jáccik egy db-ig még mert előző szezon uccsó meccsének uccsó percében úgy felrúgták az égig, hogy földet érve komolyan megsérült a térde és hendikeppessé vált egy ideig... aznap volt a szülinapja, fasza ajándék mi?) attán elkocsiztunk bő fél órát hegyen-völgyön keresztül egy városba ahol meccsük volt, néztünk előtte ifiket aztán a srácok jöttek, izgalmas meccsen kikaptak 2góllal. róluk röviden annyit jegyeznék meg, hogy Lars mondott egy statisztikát, itt németben az összes bajnokság összes csapata közül (kb1000) a legtöbb 2perces, sárga és piros lapokkal ők rendelkeznek. csak nem szólt nekik senki hogy nem az nyeri az egészet aki ezt nyeri; vagyis hogyvan jól írtam? mind1. a legtöbbjük, plusz Lalle meg Thorsten azok a srácok, akikről még gyermekkorunkban hallottunk szüleinktől a 'messze elkerülendő arcok ha majd felnősz' című fejezetben.
aztán hazakocsiztunk, kezdődött a német-tunéz kézimeccs azt néztük édes 3asban a tv.n(nyáron plazmatv volt vagy mifene, most meg vmi ndk-s régi akármi, kérdeztem miez, mondta Lars h múltkor a hamutálat Tina(aki a volt bnő, csak karácsony előtt szakítottak így most hót retek a kéró és legénylakássá változott) neki akarta dobni pár méterről, csak sportoló lévén jó reflexeivel sikerült kitérnie a hamutál pályágörbéjéről, így az a plazmatv kijelzőjén meteorszerű becsapódással landolt, viszlát.
meccs után egy helyi igencsak kulturált elegáns étteremben L. nagyszüleivel vacsoráztunk, jómagam a címben lévő dolgot ettem, ami nagyon kedvemrevalónak bizonyult. azt inkább nem osztanám meg veled kedves olvasó, hogy az imént milyen sebességgel rohantam wc-re királyfosás megalapozatlan gyanújával, hiszen úgy gondolom tartanunk kell némi távolságot egymás között. ettől függetlenül, tényleg nagyon bejött a kaja. ja és utána (természetesen) egy snapsz is lecsusszant a torkunkon, fincsa volt.
nagyszülei jó arcok, először úgy 7-8 éve talizthattam velük, mesélte Lalle h mikor újságolta neki h jön az a magyar srác, kérdezte nagymutter hogy jaa, az a cigánygyerek? .. no comment :D biztos másra gondolt.
na mostanra ennyi jutott eszembe, próbálom csinosítgatni az oldalt, belesasoltam eddigi írásaimba, a nyelvi, stilisztikai hibákért és értelmetlen mondatokért nem vállalok felelősséget, így nem is szándékozom belejavítani. nah megyek cselekedni, az első 10 legtöbb kommentet író tárgyi és természetbeni jutalomban részesül! eddig Tánci vezet, kössétek fel a gatyót!
no, ki is mondta ezt, mikor és miért? a helyes kommentezők között sorsoláson vesznek részt, a fődíj egy túrórudi
úgy másfél órája ébren vagyok, most negyed12 van helyi idő szerint, az időeltolódást még nem szoktam meg, de nemis nagyon akarom. ugyanis itt este 10előtt nem kezdődik éjszakai élet (bár hazánkban sem, de tekintve hogy utóbbi fél évben nemsokszor 'buliztam', hamar elfáradok) a bioritmusaim még nem vették át az itteni szólamokat.
épp előbb ment el a vonat a házunk mellett, itt van egy pár sín, elég halkan közlekedik a sihuhu, szal nem zavar egyáltalán.
tegnap, este visszamentünk a családi hepajra, megismerhettem a családfa szerteágazó többi ágát, egyből eszembe jutott Tánczi, hogy versenyezhetnének kinél vannak többen alkalomadtán. megnéztük még a német kézimeccs 2. félidejét, a vége 26-26 lett az oroszokkal szemben(biztos nem így monnyák, neröhögj Ricsi!). aztán lementünk kajálni, tavaly nyáron ettem ilyet először, vmi Mahltausen a neve: kevéske lével leveske, benne ilyen töltött nudliféle, hasonló íze van mint a májgombócnak csak zöld, és hozzá van pár darabka hús. és ez még nokedli, ahhoz képest ami: beleraknak még ilyen kiskrumplifőzelékszerüt vagy mit, kicsit darabos, remélem látjátok érzéki szemeitek előtt. igen, krumpli a levesbe, lehetne krumplileves is, de még belemegy saláta is. hát nem pilótakeksz, az biztos, ellenben finom és laktató. azt mondták, h ilyet csak a svábok esznek. apropó, az este folyamán kicsit elveszettnek éreztem magam egy pár pillanatig a nagy családi cuccban, de tök kedvesek meg érdeklődők voltak velem (szerencséjük..), szal oké votl a balhé. elég sokszor hallottam az Ungarn, ungarisch és hasonlóan csengő szavakat, így arra következtettem, én lettem a nap sztárvendége :P amúgy többször is megállapítottuk a népekkel, hogy ők svábul beszélnek, én meg németül. tényleg két külön nyelv, feladták a leckét, igazi kihívás :D nagyszülei Larsnak is kedvesek, el is hívtak mára kajálni.
belegondoltam, hogy annyi minden élményszámba menő dolgot írhatnék, hogy ihajj. egész nap gépelhetnék, de kinek van arra ideje?
something else, tegnap folytköv eljöttünk családtól haza, Thorsten itthon volt, megette a kajákat amiket vettünk boltba (persze nemneki), attán tv-ztünk meg dumáltunk, közben Paulanert kortyoltam, az igazi Hefe-t, namajd erre is kitérek egyszer,miez. elképesztő milyen tv műsorok vannak, óriási, majd belinkelek egy-két okosságot, nagyon vicces és kreatív. aztán, úgy fél11re elvetődtünk nemmessze egy szórakozóhelyre, ott szintén folyt a sör meg ilyen felespia, aminek az íze leginkább a fahéjas palacsintára hasonlított. megismerkedtem, jobban mondva bemutatkoztam néhány helyi vagánynak, a srácok cimboráival beszélgettem attán lövésem nincs mikor, kocsival felmentünk vmi hegyre (meg is kérdeztem h ugye nem oda ahova 5 éve??..), egy ilyen nagy festival hely volt, rengeteg autó meg ember, 8eurós beugró, rockzenének véltem felfedezni, egyből persze az utat a sörsátor felé mutatták, ja persze fedett volt az épület vagy mi. ott is 1-2 sör vagy több, aztán én már olyan fáradt voltam, h azt hiszem elaludtam állva, vagy talán ülve, nem tudom. annak viszont örültem, hogy 3ra hazaértünk, aztán Thorstennel ettünk még lasagnát ilyen gyorsfagyasztott mikróba bedobós 2 eurós laktatós balhét, majd nyugóvóra tértünk. miután sikerült a fejcsere részemről, elkezdtem írni a mai menüt, Thors borzasztómód horkol mellettem, Lalle meg lent van egy borzasztó ronda, ill furcsaarcú jánnyal. én meg kezdek éhes lenni szal le fogok menni.. ha sikerül megtalálnom a blog további funkcióit, felrakok majd pár képet a házról, helyről stb.
mostanra ennyi, írjatok mán kommentet, ha jól sejtem regisztrálni kell
nos, kedves olvasó, ez az első bejegyzésem újdon-sült blogomban, és nagyon remélem hogy nem tosztam el semmit se :D
remélem van rá lehetőség hoyg kibővítsek egy-egy bejegyzést, mert most nem fogok nano sokat írni, asszem.
naszal, repcsi Ferihegy, vártam vagy 2 és fél órát, sikeresen becsekkoltam, aminek a jelentését végre életközelből is megnézhettem, majd az átvilágításom a bakancsomat is le kellett vennem, mégilyenfa....got, attán becsücsültem repcsire, időben el is indultunk, olyan volt elején még kifutón mintha csak körbe-körbe mennénk poénból, aztán megálltunk, majd hirtelen olyan kezdősebességgel nekivetemedett a gép az előttünk álló pályának, hogy egyből eszembejutott a motorom :D attán eccer csak dőltem hátra, és a meleg elindult a lábamon lefelé a bokámig, talán kicsit folyékony is volt :D amúgy nem paráztam, a repülés nem veszélyes (ellentétben a zuhanással), nagy baj nem lehet, fasza volt mentünk felfelé vagy 5 percig, én meg úgy éreztem hogy a magasság növekedésével egyenes arányosan nő az éhségem. attán mikor már a dőlésszög már becsületes hegymászóknak való volt, megnéztem milyen a wc :) attán olvastam kicsit, majd elalukáltam. jah, furcsamód úgy láttam kb 80%-osan volt tele a gép, olyan széles volt a belsője mint a záhonyi gyorsnak, 3-3 szék középen elválasztva, ja és baromi kis hely volt gólyalábaimnak.
naszal ott jártam, hogy alvás, aztán ránéztem órára és már csak fél óra volt útból, szó szerint elröpült az idő :D:D megérkezés simaliba, max go. természetesen nem várt rám senki a reptéren, de hamar megtaláltuk egymás nemzetközi cimborámmal, csak máshol keresett a stuttgarti reptéren, mivel ezt még nem mondtam, h ott pottyantam le.
attán félórás kocsiút Dettingenig, ahol lakik a srácom, Lars, becézve Lalle vagy magyarosan Lajos. nagynénjének szülnapja volt, így egyből odamentünk hozzájuk, bár előtte felvettük nagyszüleit. aztán úgy a fél családfával megismerkedtem, ettem finom sütit, kávét ami elég híg volt ugyan, de sebaj. majd a német népekre, szokásaikra stb még kitérek, mert azis legalább egy hosszabb bekezdés. most spec itthon vok Larsnak lakásán, ami szintén regénybeillő, meg az egész szituáció. két pajtásom, Danca&Donky tudják miről beszélek, de azért majd leírom később. mivel most el akarok tusolni, mert nemsoká menek vissza családi banzájra, kaja-pia amerikáá :)
nah, mostanra ennyi, nem tudom még mikor írok legközelebb, remélem nem feleslegesen írtam most :D
nah legjobbakat, hajrá magyarok, írjatok kommenteket!!
persze felhívnám a kedves kommentezők figyelmét, hogy az oldalamat 18 éven aluliak és 50 körüliek is olvashatják, ezért kérlek bennetek, ne legyetek sutyurják!! :D akinek inge nyugodtan vegye fel
